Híven őrzöm a lángot,
mint a szív melegét, hisz
mi lenne vélem akkor,
ha elveszteném a fényt?
Ami elvarázsol, és az
otthonom jelenti mindig,
hisz, ahol jól élek, a
létemnek meleget ad.
Ezért se hagynám cserben,
mert nélküle mit ér a lét,
lehet, hogy megéget, ha
nem alázattal élnék.
De hogyha híven őrzöm,
és adok tiszteletet,
akkor ő is tisztel, és
együtt sokkal könnyebb,
Hisz otthon melegét adja,
és a létbe fényt varázsol,
és az életnek hangja,
ahogy épp szikrákat szór.
Annyira szépen lobog
a tűz, hogy szinte táncol,
és a füstje is úgy száll,
oly lágyan, mint a fátyol.