Lélek bújó isten,
változó a minden,
utazó a kényszer.
Napot lát, vagy holdat,
lelkemre ült démon vár.
Az időnek múlása, fejemre írt ódája,
zavart a minden képmása.
A végtelent a minden idők zárják,
leheletét a múltnak, repedt sziklák ontják.
Fáradt énem leveti elhordott gúnyáját,
megmaradt szikráját az időnek adják át.
