Szavakban álló léptek,
kitakart képzetek, kísérnek.
Árnyékot vetett szép ígéretek,
állnak sorban és csak kérnek.
Ezek csak szavak,
méltatlanok és zavartak.
Fájó az ébredés, kitartó a szenvedés.
Eltorzult világban az élő!
Múltat lát a jelen, mit elhagyni képtelen.
Széttört képek, elhaló szép remények, táncoló ígéretek.
Hamvait az igaznak hordja a szél, szememben száraz por, kaparja színeit.
A nem látott jóságot keresve, eltakart kincseit hordjuk lelkünkben a holnapnak megmentve.
