Rostás Mihály: Szökőév

féknyomokat húzol
torkomra.
téged sem
akartalak.
az utcát töltötte
ma
ez.
gyász nélkül
hogy lenne
ünnep.
megtanultam.
a rohamok gyakrabban
oldják fel
a kellemetlen
tekinteteket.
nézd el, hogy beteg vagyok.
én meg elnézem,
hogy 10 éve
halott vagy.