Leülni kéne fájni kicsit,
bámulni az égre,
hisztérikus felhők
fölé szállni,
leköpni mindent
és mindenkit utálni,
már ülök és fel sem állok
ülve kell utálni
az egész világot,
szédülni így kell, hogy nagyot
ne ess
ha valaki közben hátba vereget,
vagy épp feltaszít és közben
feszít a kín
kereszteket vet szikrázó szemeid elé,
taposson el akinek nem vagyok elég,
vagy lökjön csak odébb
úgysem voltam én soha
senkié,
hova tartozom
tudnom kéne már,
Hatvan két évem is
csupa homály,
latyakká olvad majd
ez is tavasszal,
sziklák rejtekén kellene
építsek világot,
ahol nem tapos senki
füvet, és nem lép virágra,
xanaxot szedek majd, hogy lebegni tudjak, és köpni a világra,
gondjaim sorba ájulnak
én nevetek majd vidáman,
gond egy szál sem
kiáltom hangosan
egy eszméletlen világba vetem be magamat,
itt hagyom Hatvankettedik
nyaramat
kinek kell, nem kértem
nélküle is megleszek,
remélem,
mert a realitás taszít a felhők fölé
lebegnem kell hát korom itt hagyom
legyen mindenkié,
legyen min rágódjatok
közönyös arcotokon
én legyek a pofon
csattanás süket fületekben
sárguló csipa vak szemeitekben
legyek minek akarsz, hogy legyek
ülök a székemen semmi
sem érdekel
bolond cigánygyerek leszek,
csórok majd neked a péktől egy kenyeret,
ő majd szalad utánam üldözőbe vesz
kezében péklapát azzal fenyeget
és szalad a bolond, közben
harap mohón,
egy darab kenyeret,
nyugi neked is adok
nem vagyok irigy azt
tudhatod,
a bolondok őszinteségével adom tiéd a fele,
tudom te értem nem tennéd ugyanezt,
te normális vagy, van eszed
magadnak hagynád mind,
hát hagyd, megeheted,
én most lebegek
a xanax megteszi hatását,
az sem érdekel, ha hallom csontom roppanását,
fájni fog az bizonyos,
csak ülök a székemen
és azon gondolkodom,
te, te és te is,
miből gondolhatod
hogy erőmből még telik
felállni egyszer,
mikor a sárba tapostál
nem egyszer, ezerszer,
most tőled tanulok
papolni és forgatni a szemem,
már hat a xanax megyek,
ti legyetek jók gyerekek
én már szállok, egy másik világban lebegek.
2026. MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2026
