érezlek itt vagy látlak
mint elhalványuló barna foltjait a tájnak
áttöri a szoba csendjét a rum szaga
ahogy a kávét kavarod szótlanul
én a teámba meredek közben
elindult bennem a lavina
törve zúzva mindent mi az útjába kerül
kamrákat szakítva a sok érzés itt legbelül
de mire a szemeimhez ér már tavaszi jégcsap cseppenése
a kezemre fröccsen és ezer szilánkként szakad szét a
mázsányi csendben
rég voltunk mi egy
ma már csak te meg én
együtt még de rég ránk ült a dér
akár az ablakok üvegén jégvirágot festve
a szépet mutatva kifelé ám eltűnik ha éri a nap melege
itt tartunk ma már
nincs mosoly nincs vágy
nincs már semmi
csupán ez a köztünk ívelő
dermesztő magány.
2026. MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2026
