Rigó Tibor: Önmagam maradtam

Tettem-e valamit vagy csak keveset
életem során
honnan is tudnám hát
mi az mi sok és
mi az mi másnak még kevés
hatvankét év görbíti egyre hajlottabb vállaim acélfonatát
egyre csak fogynak tettekre késztető álmaim és
tiltakozik már itt baloldalt a szívem ha valamit fogni akarna még e megrepedt két tenyér
magamnak sem voltam én soha
eléggé tevékeny
mert magas hegyekké nőttek
bennem a vágyak
bár jó anyám biztatott hogy amíg csak bírják a lábaim
egyre feljebb akár fel az egekig másszak
ám Cigánynak születtem és
sorsomat megverte az Isten
nekem mindig azt szajkózták
másoknál százszor is többet kell még adnom vagy tennem
adtam és tettem hát
amíg csak erővel bírtam
de most azt mondom hogy elég
a nagy tenni akarásban megszakadt a szívem
elsorvadt minden inam
nem is érdekel már
csússzak hát mint a bénák csak szépen lefelé
de honnan is csúszhatnék
ha sehol nem vagyok
és egyre csak halványul felettem az ég
nekem soha nem adtak szárnyakat
az irigy angyalok
maradtam a sárban ahol kezdődött az éltem és
ott is fog megalvadni majd a lázadó vérem
hol írok hol meg faragok
életet adva a korhadó fának
de valahogy mégis csak Cigánynak maradok
mert én jó gyermeke vagyok
anyámnak apámnak.