Rigó Tibor: Nem is hinnéd

Nem is gondolnád hogy milyen gyorsan ér ez az egész itt véget
ma még volt bársonyos üde hajnalod
ám a nap majd a vérével festi meg alkonyatkor a földet
és ha az utolsó csepp vérét is ráhullatta majd a béna fákra
elsápadva hanyatlik le az égi sírjába
vagy csak elfordul tán és
máshol mutogatja aranylón ragyogó arcát
hamiskás sugárral simogatja a megdermedt havas lankát
utána itt már
nem marad semmi
csupán a hideg szél lengeti fekete fátylát a háztetőn
mert egyszer véget ér minden
a boldogság a bánat és az életed is lepereg mint a sivatagban felmarkolt homok a
lyukas tenyeredből.