Rigó Tibor: Néha még

Néha még rólad is álmodom
esőt fakasztasz a ragyogó nyári égen
vagy épp elém jössz olykor a járhatatlan utakon
ha rozsdás börtön láncainkat lemarják a sósavas emlékek
épp a Dunánál ülök és nevedet
írom a vízbe
de jön mindig egy tajtékos hullám
és én újra kezdhetem az egészet
jó ez a kirakós játék a rohanó folyó
én és te
de mindig közénk áll falnak az alkonnyal osonó árnyék
és a csillagokból betűzöm a nevedet az égre
néha még látlak álmaimban
ahogy elfogysz lassan mint a fákról a levél
elém jönnél talán még a zizegő avarral borított utakon
de jégbe zárta szívedet a tél.