Rigó Tibor: Magamról csak ennyit

Sok dolog történt velem
azóta is
mi óta rájöttem hogy elvagyok én így magamban
nem kell csoport sem barát aki barázdákat kapar a nyakamba
miközben nyájasan mosolyog és közben hülyének
néz
a hátam mögött más a dolog
rég tudtam de hagytam a sorsra
rendezze el ezt is helyettem
már rég egyedül vagyok a végtelenben
megszoktam a Cigányt kihasználják innen is onnan is
gyerekkoromtól belém táplálták kevesebb vagyok
ó megszoktam számomra nem hátrány
erős vagyok
génjeimben van
megélek a jég hátán
de néha fájnak a dolgok
amikor sokszorozódik sok
és a torkom gyülemlik
fojt
mint a félre nyelt gombóc
ma azon töprengtem ha kimozdulnék valahova
mondjuk más országba
ahol van tenger meg
pálmafák
én még nem láttam a tengert soha
szegény voltam mindig
nekem a luxusra
soha nem telt
mondjuk ha eljutnék egyszer
vágynék-e haza
lenne-e bennem honvágy
mint a gólyában a fecskében
lám bennük van olyan hisz
tavasszal mindig vissza jár
de én nem tudom
jönnék-e vissza még
hívna-e a megmérgezett Duna
a bebetonozott rét
hallanám-e sírni a beton alól
kitörni akaró vadvirágokat
verseim rímeiben itt senki nem érzi
az ő elfojtott illatukat
jönnék-e vissza hát
versekben sírni vagy csak azért hogy
hagyjam magamat
újra és újra bebetonozni
és a
szabadság képeit a Google
oldalain keresni kutatni
mozdulni akarnék
igen
de valami megkötött
a gúnnyal a megvetéssel
az árulókkal
szeretnék még mindig
szembe szállni
nem jönnék vissza jól tudom
az eső öntené meg helyettem
az ősi sírokat
esőt küldenék vissza én önmagam helyett
mosdassa tisztára a nikotin lelkeket és
öntözze a betont ahol
a vadvirágok haltak
mosdassa nekem itt
tisztára a sírhelyem mert
maradtam örök rabnak
ó én szerencsétlen
Cigány gyerek.