Rigó Tibor: Hazajáró

Mint a hazajáró lélek
gondolatom oly gyakran
járja be
a temetőt
körém gyülemlenek
mind az emlékek
minden ami volt azelőtt
és minden amit még
a szív
kívánna el
rám telepszik a vágy
mint sűrű gyászlepel
rám ül
akár a visszhangzó üres kripták
szél hordta sötét pora
csak az est ne jönne
fölém hajolni
mint a haját hullató
szellem
csak ne jönne már az est fölém
soha
mint a Dunán átívelő
hídelem
torzóként állok most
a horpadt sír felett
berobbant lelkem
vas szilánkjai szállnak
gondolatom ismét elszáll
a temető felett
akár a holló késő ősszel
hangos károgással töri meg
a békébe meg mártott csendet
belém hasít egy sír mohás
képe
mély sebeket vájva
ismét lelkemen.

További bejegyzések