Rigó Tibor: ESIK

reggelre megint fényes lett az út
néhány kő csillanása még visszahúz
hűlni a múlt nyálkás
csigaházain
amiből kinőtt a lakó
és nézem az ablakon
gyerekek mennek
gyalog
sietnek hátukon iskolatáska
egy csiga menne át az úton
rálép
tapossa
nevetve tova vágtat
engem meg vissza húz
valami a füzes laposokra
ahol a csigaházból
hosszú vonatokat
eszkábáltam
mert a Pistinek volt akkor már
villany vasútja
és én csak csodáltam
ahogy szaladnak a piros kocsik ide meg oda
oh mennyire akartam kívántam
titokban
de nekem senki nem vett olyat
sem sárgát sem pirosat
és most a csigát is eltaposták
álmaim meggyalázta egy gyermek
pedig engem mindig szerettek a csigák a berkek
a szomorú fűzek
ezüst levelei
életemből lehulló percek
és az üres csigaházak
engem mindig utazni invitálnak
vissza a múltba
csak ne láttam volna
ahogy megöli rátapos
egy gyermek szalad tovább
nevetve bolondos álmaimon.

További bejegyzések