Rigó Tibor: Elrejtjük

Egymásra gomboljuk mély
csendjét a fáknak súlyos
ára van már minden
csobbanásnak halak bölcs
némaságába halkulnak a szájak
ezüst cseppjeit az ősznek a felhők
szürkülő ős karcait
markunkba zárják szorítják
ujjaink útra kelünk lassan
túlélni a telet ásít már a táj
megtépett fán hintázik egy madár
zúzmarás csőrében megdermedt
bogár álmodja a test édes melegét
megadta már magát
várja hogy megegyék.