Egymásra gomboljuk mély
csendjét a fáknak súlyos
ára van már minden
csobbanásnak halak bölcs
némaságába halkulnak a szájak
ezüst cseppjeit az ősznek a felhők
szürkülő ős karcait
markunkba zárják szorítják
ujjaink útra kelünk lassan
túlélni a telet ásít már a táj
megtépett fán hintázik egy madár
zúzmarás csőrében megdermedt
bogár álmodja a test édes melegét
megadta már magát
várja hogy megegyék.
További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2024. október 31.
október 31, 2024
Varjú Zoltán: 1956
október 23, 2024
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
Szerkesztőségi hírek – 2024. szeptember 30.
szeptember 30, 2024