Elhagyatva bár
mégsem egyedül
érzem a csendet mi
némán rám vetül
ahogy a megszentelt szobrok
kő ajkain lecsepeg
utat tör belém hogy
átjárja lényemet
percek peregnek le alattomos pontossággal
kisérteni jönnek
katonás sorokban állnak
megsárgult lapokat nyitnak kapuit a múltnak
rozsdás lakataik
súlyuk alatt törnek
gyermekké cseperedem
elfogyok lassan én is
akár a remény belőlem
bocsánat uram én
még nem is éltem
súgom fel halkan
bár szavam nem ér
az égbe
nem szólnak a szentek
csend csepeg ajkukon
el kell hogy menjek
mikor jön el időm
én nem tudhatom
mindig útra készen áll
uram a bőrönd
kín verejték mossa
barnára bőrön
súlyos a terhem belül minden üres
szétszórtam mindent mi egykor
bennem volt nemes
szerettem asszonyt
és öleltem lányt
csalfát
szívem nem tudja miért
ám
gúnyolták kacagták
talán megérti egyszer e balga szív
ha lüktetése szűnik
egyszer majd véget ér
de addig várom hogy jelezz vagy mutass utat
ne hagyjál szárazan mint
a kiapadt kutat
kutam vagy én a rozsdás vödör
várom hogy egyszer még megtelít az öröm.
Nem lehet már minden ellenünk
küzdjünk hát mert
kell legyen még esély
mielőtt majd végleg elveszünk
és némán zárná be
szürke tajtékot hányó
ajkait
mögöttünk a vihart köpdöső ég
könnyét sem hullatna tán értünk
az örökké vérszegény hajnal hisz
célunk ha nincs
hogy lehetne létünk
küzdeni tudni kell
bátran
erős vas akarattal
tegyük a megfáradt
remegő kezeket
a vaskosarában dübörgő dühös
szív fölé
mert nem vagyunk mi még
bűzlő tetemek és
apáink erős vakhitét terítsük magunk köré
vadpipacs virít még a
szelíd réteken mi az
utunkat jelzi
csapdos még ezernyi
Szentjánosbogár
és kondul még harang
hogy miért szól búsan
mi tudhatjuk szent okát
sosem vesztünk
mi el
idegenek ajkán egy
gúnytól bűzlő dal is még
rólunk énekel és
hiába károgtak hangosan
telet a varjak
nem veszítjük hitünk soha el
nem marhat belénk kegyetlenül
a kétség borotva éles
vad karma
nem lehet hasztalan
a küzdelem
hiszem majd
ezernyi virág borítja
el
tüskék helyett a minden ősszel elvérző
bokrokat
könnyeket győz le végül
szent hitünk
csak maradjon meg bennünk a hit és az
akarat mi a
tetteinket hajtja.
