I.
Vérző hajnalok
fénnyel írt üzenetek
lassan indulok
II.
pecsétje ragyog
arcomra égett jeled
egyetlen ösvény
III.
nyíló kapun át
végtelen ragyogásban
óarany kövek
IV.
ájult délután
fényével átölelve
léptemet méri
V.
így tart szüntelen
ereszkedő bíborban
utunk összeér.
Forgószél tekeri örvénnyé a napot. Tenyerében ki-ki amit kuporgatott a hídra viszi. A vízbe beleejti; nincs már semmije. Eddig se volt semmi, hát fordul, elmegy.
A túl-közelből-szólás biztosan megzavar. Bársonyt borít a sebre. Pompás vöröse aztán erősen patakzik. Persze a késő este, a gyönge pillanat ideje veszélyes, mikor a gyanakvás
Csucsa felé épp így élhette meg a májust Ady Endre, s mintha nagy barna szemével nézném a magas szorosra kéken záruló eget, melyben az erdők
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
