Itt veszem nyakamba a világot
maradok európa közepén itt
alszom-iszom-eszem-beszélek
veszem fel ingemre lelkemet veszem
ki szabadságomat fizetésemet itt fenem
bölcsességfogamat magamba mélyedve
öntözök kúszónövényt hogy bírjon hideget és
itt érzem mármegintismét hogy innen halottakkal
úszom majd a folyón lefele
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
