Drága barátok mind akik voltatok vagytok és lesztek
lesztek mint újabb gyógyír a sebre
a megrepedt szíveken
én mellettem álltok még mindig bár
fájnak a hiányok
csak magamnak mondom ne üvölts hallgass csitt
mert ha meghallják kinevetnek tán
és az érzés ami melegít még
arcodon szégyenpírt festene
mert elhitted még
pedig ordítani kellene
a közöny a törtetés fekete lovon nyargaló szelleme
csapott közénk
de nem ölt meg mindent
éles kése nem ért a főérhez
sebemre nyomókötést tettem
ne vérezzen
várom mint mikor véget ér a tájra ülő nehéz téli álom
és csiráját hajtja a földbe hullt magocska
várok egy biztató szóra és ha az
ha nem is jön már soha
marad a remény a szép emlékek
csattogó ostora
mi csíp és szövetet szakít olykor
de nem adom fel ha némán is vívom e harcot
és olykor magamba roskadok
barát haver cimbora
várok egy megértő szót vagy csak egy sóhajtó hangot
barátok mind akik vagytok voltatok és lesztek
verjétek a szeget abba a keresztbe
mit önmagam faragtam
magamnak
mert szenvedni érdemes
a rossz után úgy mondják jó kell hogy jöjjön
ezért tartom tárva még
megsebzett szívemet.
Ha az időt a részecskéire is szedem és
átperegnek előttem a borsónyi másodpercek bárhogy is rakosgatom
már rég a végtelenbe veszett az a perc
amikor megtudtam volna menteni önmagam
észre sem vettem mikor
de útközben rám ragadt az
a csalánnak az érintésre reagáló védekező hatása
a csíp a viszket érzés és a hólyagok a bőrön utána
vajon mennyi érintéstől féltem már én így hiába
mindent és mindenkit kizárva
aki közelebb is akart volna kerülni hozzám
előtte ott állt az a bizonyos csipke Rózsika vár
ő Magyar én Cigány belém plántált eszmék
melyek úgy nőttek bennem
mint a vadrózsa ágon a tüskék
nem tudom még
mennyire ölték meg bennem a sok reményrészecskét amiből összeállna bennem valami kép
hogy hagyd magad
akár a húsvéti nyulak
ami hétfőn délután már az útszélen kutat új simogató kezeket keresve
valahol az időben veszve
taposom a mókuskereket
a lehet nem lehet
a neki szabad nekem tilos
vakvágányán vesztegelve
hiába raknám az idő részecskéit
hogy álljanak egybe
a múlt mágnesként vonzza
a magamfajta rettegő lelket
hogy a jövő gyógyítja a már bennem száradt ezernyi sebet.
