Szerelmet gyújt a gyertya
lángja égig ér a füstje szúr
belül nyilal belém ahogy
a szívem lágyan kőkemény
igaz érzelemmel fűti át
a szenvedély téged is körbe ér
magába fonva test a testet
testbe tép a kéj marasztal
egymásban elpihen
bennünk reggelig az éj
leple alatt dobban a szív a vér
áramlik csendesen pihegve arc
a mellkason figyel
minden rezdülést édes
reszketést mar bőr alá a hús
újra-újra megremeg izom
feszül szerelmet sóhajt legbelül
lángol
bennem mindent lát a szem-
tükörképeiben láthatod meg
önmagad csenve
csókomat forrasztva ajkadon
tedd nyugodtan kedvesem: –
Ma rád hagyom…
