Rainer Maria Rilke:
[Visszatérve néznék majd körül…]
Visszatérve néznék majd körül:
vén park, hársfák, megannyi emlék,
és a leghalkabb nővel mind közül
a szent tóhoz lépegetnénk.
Csillogó hattyúk, a pózuk kérkedő,
selymes siklás, suhanás szinte,
rózsafal bukkan mélyből elő,
mint elsüllyedt város mondakincse.
S a kertben teljes a magányunk,
virág, mint gyermek int ide,
mi meg mosolygunk halkan, és várunk,
s nem merül fel bennünk, kire….
(fordította: Tauber Ferenc)
Rainer Maria Rilke:
[Einmal möcht ich dich wiederschauen…]
Einmal möcht ich dich wiederschauen,
Park, mit den alten Lindenalleen,
und mit der leisesten aller Frauen
zu dem heiligen Weiher gehn.
Schimmernde Schwäne in prahlenden Posen
gleiten leise auf glänzendem Glatt,
aus der Tiefe tauchen die Rosen
wie Sagen einer versunkenen Stadt.
Und wir sind ganz allein im Garten,
drin die Blumen wie Kinder stehn,
und wir lächeln und lauschen und warten,
und wir fragen uns nicht, auf wen….
