Keresés
Close this search box.

Polgár Vera: A tető

Napok óta szuszogott a város a forróságban. A párás meleg még éjszakára sem csillapodott. Délben a hőmérő harmincnégy fokot mutatott árnyékban, a háztetők felett kéken feszült az ég, aki csak tehette, elmenekült a betonrengetegből.
A férfi délig aludt. Hat év után ez volt az első hétvége, amelyet egyedül töltött. Hajnalig tartó vergődés után, kábultan, borszagúan, csipásan és reménytelenül ébredt. Amikor kikászálódott az ágyból, céltalanul téblábolt a lakásban, aztán unottan benyúlt a hűtőbe, majd egy darab görögdinnyével a kezében az ablakhoz lépett. Nézte a szemközt épülő lakópark házait. A terebélyes házsor szinte ráfolyt az utca végére, karnyújtásnyira a régi hatemeletestől, amelyben lakott. A negyedik szintnél tartott az építkezés. Rohadjatok meg, elveszitek a kilátást, és különben is vasárnap van, kiáltotta, amikor észrevette, hogy valaki dolgozik a napverte tetőn.
Valóban vasárnap volt, álltak a munkagépek. Odalent vibrált a forró levegő az aszfalt felett, az utcán egy lélek sem járt. A tetőn dolgozó férfi lassú, kitartó mozdulatokkal, térdre ereszkedve simította az aljzatot. Háta vörösre égett, orra hegyéről olykor lecseppent az izzadság. Egy rövid pillanatra a hang irányába nézett, aztán megrántotta a vállát, és folytatta a munkát. Egyedül ő vállalta el a vasárnapi melót, a többiek hazautaztak. Hiányzott nekik az asszony meg a házi koszt. Vidékiek. Ő is az, de a pesti albérletet innen fél óra alatt eléri villamossal, és neki minden pénz számít.
A férfi az ablakban böffentett egyet, aztán beleharapott a dinnyeszeletbe. Hersegett a hideg gyümölcs húsa, a leve végigcsorgott az állán, megült a borosták végén, majd lecsöppent a földre. Lehunyta a szemét, érezte, amint végigárad benne a hűvösség. Amikor kinyitotta a szemét, észrevette a nőt. Óvatosan kapaszkodott felfelé egy vaslétrán, hátát egy sötét hátizsák húzta. Bőre szabott ruhája alatt erősen domborodó hasával nehézkesen mozgott. Miután felért, néhány másodpercig mozdulatlanul állt a tűző napsütésben, pihegett egy keveset, aztán lassan levette a hátizsákot, letette a földre, lehajolt, és motozott benne. Amikor felegyenesedett, kinyitott egy piros ernyőt, a lába előtt dolgozó férfi mellé lépett, és jobb karját kinyújtva a férfi feje fölé tartotta. Másik kezében a hátizsák lógott. Aprókat lépkedve haladt a térdelve dolgozó férfi mellett. Beletelt csaknem egy negyed óra, mire a szint végén levő falhoz elértek. A félig felhúzott fal éppen csak annyi árnyékot vetett, hogy leülhettek a tövébe. Hátukat nekitámasztották, a lábukat szorosan maguk alá húzták. Az asszony összecsukta az ernyőt, aztán fóliába csavart szendvicset vett elő a hátizsák mélyéről. A férfi felé nyújtotta, a másik tenyerében pedig néhány darab apró paradicsomot tartott. A férfi vastag ujjaival ügyetlenül csipegetett a nő kezéből. Komótosan megrágott minden falatot. Az utolsó paradicsomdarabot az asszony incselkedve el-elkapdosda a férfi szája elől, mielőtt az beleharapott. Döcögősen nevetgéltek ezeken a mozdulatokon. Evés után a férfi gombóccá gyűrte a fóliát, és a sitt közé hajította, majd az asszony vállára hajtotta a fejét. Lecsukta a szemét, két karja erőtlenül lógott a teste mellett, ujjai végére rátapadt a falhoz söpört törmelék.
A nő újra kinyitotta az ernyőt, és szótlanul üldögéltek alatta a fal poros tövében, éppen úgy, mint egykor a Duna-part vízmosta kavicshordalékán, gondtalan életről és kifogyhatatlan gazdagságról ábrándozva.
A másik férfi, fenn a hatodikon, egy darabig még állt az ablak előtt, aztán a lerágott dinnye héját a szemétbe hajította. Visszament a szobába, még egy darabig tétován szöszmötölt az íróasztalán, fényképeket rendezgetett, aztán befeküdt újra az ágyba, és bámulta a mennyezetet.
Mind kurva, gondolta, míg egy dinnyemagot kiköpött a szája sarkából, aztán megszívta az orrát, és a fal felé fordult. Hamar elaludt. Álmában kinyílt a szája, és a kicsorduló nyál a könnyével együtt kis híján egyszerre ért a párna szélére.

További bejegyzések