Petres Katalin: Kései vallomás Anyámnak

Virágcsokorral a temető felé baktatok,
bennem a gyerekszív furcsán dobog:
kamillás páragőzt idéz az őszi köd,
náthámat könnyítő gondoskodásod,
jóságod fénylik, mint igazgyöngy.
Bárcsak hallhatnám újra a hangod!
Mondd el, milyen az utazás odaát…
Megküzdöttem már az életút javát…
Ma mennyire másképp vitatkoznánk…