/Kányádi Sándor versére/
„Valaki jár a fák hegyén…”
Érintésére rügy fakad,
virág, levél, gyümölcs ígéret.
Dúlhat háború vagy járvány,
az örök körforgás megmarad.
Valakinek járnia kell a fák hegyén,
különben a vigasz hol marad?
Kell ott fentről a simogatás,
valaki hatalmas kezének érintése,
akkor elindul az örök varázs.
Valaki akkor is jár a fák hegyén,
ha már nem is hisszük,
hogy van remény.
Harmattá olvasztja a dért,
valaki mégis jár a fák hegyén.