két golyó egymásnak koccan,
üvegszemek más-más nézettel.
alufóliába csomagolják, ami felül van,
felüfóliába, ami alul.
belga bonbonnak álcázzák magukat,
a celofán alatt lehetnek keserűek.
repedezik a burkuk,
összeolvadnak az ablakpárkányon,
folyékony egynemű massza lesz belőlük,
elpárolognak egy éjszaka alatt.
nézed őket a házból,
nézem őket a hidegből.
jégvirágok borítják az üveget.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
