Repülök.
Az élet turbulenciája
végtelenül szív magába.
Még itt is, a csillagok alatt,
a lelkemben már csak a láng utáni füst maradt.
Gomolyog, mint a felhők, amiket most nem is látok,
mert sötét az égbolt, elvesztek a határok.
Repülök.
Légörvénybe keveredtem,
pedig mindent, ahogy kellett, úgy tettem,
mégis a világ kavarog körülöttem.
Én meg előle csak szédelgő őrültként menekültem…
Most megállok.
Szemben a széllel, és csak csendben, nagyon csendben várok
és várok és várok.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
