futnak alattam a villamosok,
36 méteres ködóriás reggelije.
a párkány alumínium,
hajtogatok belőle egy repülőt.
utána száll a füst,
magába szívja.
apró fémdarabok
táncolnak a szélben.
hajnal van,
megolvadnak.
az ablakban állsz,
arcod megtelik
lecsapódott ólomkönnyekkel.
nehéz a test, a szív.
asztmát kapsz, ahogy párolognak.
azt gondolod önmagadba fulladtál,
nem is sejted, hogy belém.
További bejegyzések
Az elnémult múlt és a kimondott szó ereje
május 4, 2026
Szerkesztőségi hírek – 2026. május 3.
május 3, 2026