Péntek Tamás: LÚZER

Benő elhatározta, hogy véget vet szenvedéseinek és kilép a következő autó elé. Közeledett is éppen egy fekete limuzin, ám a sötét autó megállt előtte. A kocsiból egy elegáns francia úr lépett ki, kiköpött Arsene Wenger, az Arsenal korábbi legendás edzője, akivel az utolsó bajnokságot is nyerték. Kicsit idősebb kiadásban, mint amikor Benő utoljára látta, de esküdni mert volna, hogy ő az, ha nem tudja, hogy ez lehetetlen. Mit keresne Wenger itt a világ végén egy jászsági kisvárosban?
Ha időben kicsit visszaugrunk, Benőnek valahogy soha életében nem adta a gép. Kezdve szüleivel, akik képesek voltak ilyen hülye nevet adni neki. Nem volt szép kisfiú, erős és kifejezetten okos sem, nem voltak barátai, inkább magában játszott. A suliban ő volt a szerencsétlen, akit megtaláltak és szívattak a trollok. Röviden: mindenki szerint egy lúzer volt. Élete ennek megfelelően az árnyékban zajlott, még a saját szülinapi képein is a hátsó sorban állt. Macskájával egy kis házban élt, de Kleopátra nem mert kimenni a kertbe, mert a környékbeli kandúrok terrorizálták. Úgy látszik igaz, hogy a macskák gazdáik tulajdonságát veszik át. Középfokú tanulmányai után a helyi általános iskolában helyezkedett el rendszergazdaként (a felvételi kritériumot, hogy be tud-e kapcsolni egy számítógépet, sikerült megugrania). Itt az első nap beleszeretett Lillába, az énektanárnőbe, de vonzalmát mélyen titkolta (bár az mindenki számára nyilvánvaló volt) és soha nem mert egy lépést tenni a számára istennőként tekintett lény felé. Csak rendszergazda jelszava (Lilla20040514 – de ezt semmilyen kínzással nem lehetett volna kiszedni belőle) árulkodott érzelméről, no meg másik szenvedélyéről: 2004.05.14-én nyert utoljára bajnoki címet rajongott csapata, az Arsenal.
A klubbal remekül összeillettek, mert mint a fenti dátum mutatja az Arsenal sem kényeztette el szurkolóit az elmúlt húsz évben. Ez idő alatt a Manchester City 7, a United és a Chelsea 5-5 bajnoki trófeát gyűjtött, de még a szerencsétlen Leicester City is nyert egyszer. Ezt rivális barátai az orra alá is dörgölték volna, ha lettek volna barátai. Benő a sikertelenség ellenére is hűségesen kitartott a klub mellett, nem mulasztotta el egy meccsüket sem a tévében, sokszor fogadott is rájuk nagyobb összeggel a tippmixen, kitalálhatják, milyen eredménnyel. Bakancslistáján egy tétel szerepelt: egyszer élőben látni őket Észak-Londonban az új Emirates stadionban. De ez olyan elérhetetlen álom volt, mint egy randi Lillával. Azért minden idény végén optimistán tekintett előre: sebaj, majd jövőre. Lillának is szimpatikus volt a csendes, halk szavú srác és reménykedve várta, hátha egyszer összeszedi a bátorságát és elhívja egy islerre a kisváros cukrászdájában.
Így jutottunk el az idei szezonig, ahol minden ment a szokásoknak megfelelően: az Arsenal folytatta vergődését, Benő pedig a windows és egyéb programok installálását az új iskolai gépekre. Újdonság azért akadt: az iskolába megjött Sanyi, az új tesitanár.
Ám az ősz folyamán más fura dolgok is kezdtek történni. Benőt a telefonján többször keresték ismeretlen angliai számokról, amit persze ő gondosan kinyomott, mert hallott már ilyen emelt díjas átverésekről. Spam email fiókjába több üzenetet is kapott, amiben személyesen kérték az Arsenaltól, hogy vegye fel velük a kapcsolatot. Meglepődött, milyen pontos, célzott profilt gyűjtöttek róla az adathalász csalók, tudják kinek szurkol és erről az oldalról támadnak, ezért tovább szigorította biztonsági beállításait. Az emaileket persze azonnal olvasatlanul törölte. Aztán egy márciusi napon amikor kilépett az iskola kapuján, látta, hogy Lilla és Sanyi együtt mennek a cukrászda felé (Lillának ketyegett a biológiai órája és úgy döntött, nem vár tovább Benőre). Ekkor döntött úgy, kilép a következő jármű elé, amiből a korábban említett francia úriember szállt ki.
Benő ugye? Már nagyon kerestük, nem volt könnyű dolog megtalálni magát. Végül a fogadásaihoz használt IP cím alapján sikerült. Arsene Wenger vagyok – angolul mutatkozott be az elegáns francia. Barátságosan kezet nyújtott.
Yes – Benő jól beszélt angolul, de zavarában csak ennyit tudott mondani és kereste a kandi kamerákat mindenfelé.
Beszélhetnénk magával? – invitálta a limuzin felé Wenger Benőt, aki megadta magát a sorsnak, gondolta, hogy őt biztosan nem akarják elrabolni, nincs kitől váltságdíjat kérni, de ha lenne, az sem fizetne érte egy kanyit sem. Meg már úgyis mindegy, ha Lilla sem lehet az övé.
Most biztosan meglepődött, amiért itt vagyunk, hadd magyarázzam meg – kezdte Wenger – Bizonyára tudja, hogy az Arsenal meglehetősen sikertelen az elmúlt húsz évben, mi pedig rengeteg időt, pénzt és energiát öltünk bele, hogy ezen változtassunk. Ehhez azonban először meg kellett találnunk a kudarc okát. A legjobb elemző cégek dolgoztak mesterséges intelligenciával felturbózott szuperszámítógépeken évekig, míg pár hónapja megkaptuk az eredményt. Már pontosan tudjuk mi az oka, hogy nem nyerünk bajnokságot 20 éve.
Tényleg? És mi az oka? – Benő is sokat gondolkodott ezen, ezért kíváncsian várta a választ.
Nem mi, hanem ki. Maga, kedves Benő – mondta Wenger kesernyésen mosolyogva.
Én??? Hát már hogy lehetnék én? – Benő érthető módon nem erre a válaszra számított.
A pontos okot mi sem tudjuk, nem ismerhetjük az univerzum minden titkát, de a statisztikai tények világosak: amikor Ön, pontosan 193 alkalommal, az Arsenalra fogadott komolyabb összeggel, mindig veszített a csapat. Ez nem lehet véletlen. Végeztünk egy alapos környezettanulmányt és arra jutottunk, maga akkora lúzer, hogy ez még ilyen földrajzi távolságon keresztül is magával rántja a környezetét és ezáltal földbe állítja a csapatunkat is.
Akkor most mit tegyek? Hagyjam abba a meccsnézést és a fogadást? Akasszam fel magam? Vagy ami még rosszabb, szurkoljak a Unitednek? – Benő arcán egy könnycsepp gördült végig.
Nem lenne rossz, de nem várunk Öntől ekkora áldozatot. És tudjuk, hogy nem lenne képes elhagyni a csapatot. Mint mondtam alaposan tanulmányoztuk Önt. De van egy megoldás, amivel ezt a „képességét” a magunk javára fordítsuk.
És mi lenne az? – szipogott Benő.
Egyszerűen fogadjon a hátralévő meccseket jelentős összeggel az Arsenal ellen. Ez biztosítja, hogy győzni fogunk. Sajnos ezt a saját pénzéből, a saját elhatározásából kell megtennie, anyagilag nem tudjuk támogatni ebben, mert karmaszakértőink szerint azzal becsapnánk az univerzumot és így nem működne a dolog. Ön mindenképpen jól jár: vagy nyer az Arsenal vagy Ön keres egy jelentősebb összeget.
Vagy mindenképpen rosszul, attól függ honnan nézzük.
A maga esetében szerintem ez már egy jó arány. Gondolja meg. Viszlát. – Wenger közben intett a sofőrnek, megérkeztek Benő otthonához, ahol a férfi kiszállt, a kocsi pedig elhajtott.
Benő nézte a távolodó autót és arra gondolt, hogy biztosan álmodik. Ennek az egésznek semmi értelme. Bár, ha úgy nézzük lehet, hogy van. Hétvégén kiderül, irány a tippmix.
Ettől a naptól kezdődött az Arsenal szárnyalása és Benő mélyrepülése. Az észak-londoniak megtáltosodtak, sorozatban nyerték meccseiket és kezdtek felzárkózni az élmezőnyhöz. Számos szakértő tanulmány született a témában, a futball tudósai szerint végre beérett a csapat stratégiája, az edző sikeresen kovácsolta össze a keretet, a játékosok mentálisan egybeforrtak, meg hasonló okosságok. Wenger és pár beavatott játékos kivételével nem sejtették, hogy a valódi ok egy monitor előtt ülve, kockás ingben és izzadó tenyérrel magyarázza a Kréta rendszer funkcióit az énektanárnőnek. Benő a fogadásokra előbb szerény megtakarításait élte fel, majd lassacskán eladta nélkülözhető ingóságait, utána pedig a nélkülözhetetleneket is. Hitelt vett fel a lakására, amit nem tudott törleszteni. Környezete biztosra vette, hogy szenvedélybeteg, narkózik, iszik vagy játszik (utóbbi történetesen igaz volt, csak ő sohasem nyert) ezért még jobban eltávolodtak tőle, mintha leprás lenne. Amikor látták az iskolában, hogy fura telefonhívásokat bonyolított angolul, azt gondolták, már a külföldi dílerek szorongatják, pedig igazából éppen Gabriel Jesus kért egy kis lelki támaszt: „Mizu, tesó, ugye most is fogadtál ránk? Akkor rendben, már nem aggódom.” És másnap rúgott egy mesterhármast a Tottenhamnek. Vagy Bukayo Saka csörgette meg. „Haversrác, mondd, hogy minden rendben lesz a héten is, ugye?” Benő biztosította, hogy igen, így hozták a hétvégi Liverpool elleni rangadót.
Így fordultunk rá májusra, az utolsó fordulóra, amikor az Arsenalnak vasárnap hazai pályán győznie kellett, hogy húsz év után bajnoki címet ünnepelhessen. Az igazgató pénteken hívatta be Benőt és némi zavaros magyarázattal a „nem megfelelő életvitelről”, „mit gondolnak a szülők és a fiatalok”, „nem ő a legjobb választás erre a pozícióra, annyi jelentkező van”, megszüntette Benő munkaviszonyát. A végrehajtók szombaton jöttek, hogy kilakoltassák a lakásból és elárverezhessék azt a tartozás fejében. Egy bőröndbe fért minden maradék cucca, az egész környék összecsődült az eseményre. Láttak, hogy egy nagy fekete, lesötétített limuzinba száll be és elhajtanak vele. „Biztosan a maffia vitte el, hogy rendezzék az ügyét”– gondolták sajnálkozva, aztán mentek a dolgukra. Benőt senki sem látta többé.
Sanyi és Lilla vasárnap délután unottan kapcsolgatták a tévét, amikor a sportcsatornán belebotlottak az Arsenal bajnokavatásának ünneplésébe.
Istenem, mennyire várt erre a pillanatra! – jegyezte meg Lilla, aki ennyit azért tudott Benőről, ez az egy dolog volt, amiről szívesen mesélt. – És lehet, hogy meg sem élte, ha tényleg a maffia vitte el tegnap.
Lúzer – dünnyögte Sanyi és továbbkapcsolt.
Így aztán pont lemaradtak róla, amikor egy perc múlva a kamera a díszpáholyt mutatta, ahol Arsene Wenger önfeledten ünnepelt, mellette pedig egy kockás inges ismeretlen ült és halványan elmosolyodott.