Íróasztalán egy fülbevaló gurult a papírra.
Rejtőzni próbált a betűk között,
kalligráfia szeretett volna lenni,
vagy csak titokzatos,
cigánykereket hányt, bucskázva vetődött,
kicsit még mérgesen pattogott,
amiért ok nélkül idehajították,
de sikertelen a kerek örökmozgó,
mert győzött a gravitáció,
és kezében megpihent.
Az udvaron Szent János fények világítottak
koppanva néha az ablakon,
majd kábultan landoltak a fövenyen.
A régimódi kandallóban
a nyári nap végén is fahasábok lángoltak.
A kanapéra hanyagul ráhullt
egy virágmintás ruha finom ráncaival,
puha illatpermetet és érzéki reményt libbentve
a buján fülledt légbe.
Nem gondolt már a fáradt napra,
valami sóhajtó érzés ébredt benne.
Karja megnyúlt,
átölelte
a hanyagul odadobott virágmintás ruhát,
finoman forró testéhez simította,
kecsesen, lágy mozdulatokkal összehajtogatta.
A kandalló tüzét még egyszer felizzította,
árnyéktalan mozdulattal dőlt
a szófára,
tenyerében a fülbevalót kicsit izzadtan,
szorosan markolta.
