Pázmándi Péter Loránt: Az entebbei túszszabadítás (regényrészlet)

Másnap szürkületkor Lajos Amrival ismét elfoglalta megfigyelői pozícióját, élesre töltött fegyverekkel. Távcsöveiken keresztül a következő eseménysort figyelhették meg. Egy mokány termetű, skót nemzeti ruhába öltözött ember, komótosan lépeget, Amin támaszpontja felé, vígan nyomkodva és fújva skót dudáját, pálcájával terelgetve a tegnap megvásárolt tehenet. Közeledtére a bejárat elé egy kétméteres, százhúsz kilósnak tűnő fekete ember lép ki és várja a dudást, két tucat állig felfegyverzett sorfala között. A kockás szoknyás hajtó a bejárat előtt még elfújja a skót nemzeti himnuszt, mialatt a nagydarab, kétséget kizáróan, Amin Dada tábornok, vigyázzban állva vár, majd a dudaszó elhalkultával szívélyesen betessékeli az érkezőt. Innen már csak Pinyő és a foglyok későbbi elbeszélése alapján ismerhették meg a további történéseket:
     – Nagyméltóságú uram, Skócia királya – kezdte szavait a beljebb invitált Pinyő – nevem McGiver, Skócia Rangers (Pinyő ezt az egyetlen focicsapatot ismerte) tartományának earl-je, egész hazám üdvözletét hozom önnek, mint eddigi utolsó felkent királyunknak! Arra kérem felségedet, térjen meg hazánkba és foglalja el jól megérdemelt trónját. Most azonnal.
     – Sajnálatos módon – válaszol Idi Amin – a jelenlegi hadi helyzet ezt semmiképp nem teszi lehetővé. Be vagyunk kerítve!
     – Felség, a világpolitikai helyzet megváltozott! Mondhatnám azt is a helyzet fokozódik (nem oly rég, még otthon, naponta hallotta ezt a fordulatot a politikusok szózataiból)! Ellenségei nem akarnak több vérontást és elfogadják igényét a skót trónra. Szabad elvonulást biztosítanak önnek a világbéke megtartása érdekében, miközben elismerik trónja visszafoglalásáért tett, nem kis erőfeszítéseit.
     – Tudtam, biztos voltam benne, hogy mérhetetlen áldozatokat sem kímélő tevékenységem elnyeri méltó jutalmát, s elfoglalhatom jól megérdemelt trónomat – válaszolt Amin, jobb kezét intőn felemelve.
     – Van azonban néhány feltételük, amelyek teljesítése esetén felséged sértetlenül eltávozhat szövetségese, a líbiai elnök territóriumába. Na persze ez csak a kezdet – az intésre szintén felemelt kézzel válaszolva emelkedett hangon Pinyő, pillanatnyilag Skócia Rangers tartományának earl-je.
     – Hazám személyemet illető trónja mindenek előtt, mint már jeleztem earl uram! Az ön szavai nekem isten szavait tükrözik, mivel biztos vagyok benne, a méltóságomat hűen támogató főnemesi rend arról is tájékoztatta, királyságom kiterjed a szárazföld vadjai, a tenger halai és az afrikai brit birodalom teljes területére egyaránt. Mi a feltétel mondja, a cél érdekében a tőlem telhető maximális mértékben, máris teljesítem!
     – Jól felfogott közös érdekeinknek megfelelően, el kell engednie túszait, valamint vissza kell szolgáltatni azt az aranykészletet, amit tudván tudok, nemes és méltányolható küldetése érdekében vett magához közös ellenségünktől, nem pedig pusztán elorozási magán célzattal. Ha ezt megteszi, felséges személyét sértetlenül kimenekítheti Líbiába, ahonnan majd alattvalói, kik már ott türelmetlenül várják, biztosítják dicsőséges hazaútját.
     – E magasztos célunk okán, mit ön is, nemes barátom vázolt, hajlandó vagyok a két tiszteletre méltó hölgyet szabadon engedni, de az aranyra szükségem van trónfoglaló exodusom finanszírozásához. Biztosíthatom, semmilyen magángazdagodási érdek nem vezérelt, de tájékoztatnom kell önt grófom, jelenleg más anyagi eszköz nem áll rendelkezésemre. Már hű embereim napi élelmezését is csak oly módon volt lehetőségem biztosítani, hogy az aranyrudakból lereszeltem naponta valamicskét.
     – Emigráns hívei erre is gondoltak. Általam bocsájtanak méltóságod elsődleges készkiadásai fedezésére, tízezer dollárt – szoknyája alól kiveszi a százas bankókat tartalmazó vastag borítékot, magával hozott saját pénzét, és átnyújtja Aminnak – láthatja elkötelezettségünket, vitézi nemeseink szándékának komolyságát!
     – Earl-öm, megértve nagylelkű alattvalói küldetésének lényegét, válaszom csak az lehet, vigye a hölgyeket, akik fogságuk alatt is rangjukhoz méltó ellátásban részesültek, s az aranyat is, egyben megbízom, képviselje személyemet a tárgyalások során. Miután ön távozik önként visszaszolgáltatott, hangsúlyozom önként visszaadott, hadizsákmányunkkal és fontos túszainkkal, csapatommal megkezdjük a visszavonulást a baráti Líbia felé, a semleges Szudánon keresztül. Kérem, mindenek előtt, adja át királyi üdvözletem hűséges royalistáimnak! Távozásuk előtt mindössze arra kérem, játssza el még egyszer nekem skót nemzeti dalunk, amelyet tiszteletünk jeléül csapatom felállva hallgat meg.
Sólyom és Amri figyelőállásukból hozzávetőlegesen egy óra türelmetlen várakozás után, a következőket láthatták: a teljes ellenséges csapat feszes állásban körbeállja az épületet, miközben Amin két hölgyet kísér ki a bejárat előtti, faládákkal előzőleg bőven felpakolt teherautó fülkéjéhez, amelynek vezetőülésébe Pinyő skótdudáját nyomogatva, szorgos meghajlások közepette beül, gyújtást ad, s kipörgő kerekekkel, sietve elhajt a tanzán erők uralta, Entebbe irányába. Röviddel ezután a teljes, Amin osztag, megmaradt teherjárműveikre száll, és ellenkező irányba, észak felé, rendezett sorban, elindul. Mögöttük a vigasztalan trópusi eső áztatta út sarában mélyen hagyott keréknyomokkal.
Az ellenséges konvojt elindulása után, tisztes távolságból, a szudáni határig követte a tanzániai sereg készenlétbe állított százada. Egy szakasz jól képzett fegyveres azon is túl.
Idi Amin, az utolsó skót király, soha nem tért vissza Ugandába, igaz a skót trónt sem kapta meg, holott a független skót királyi parlamentet száműzetése alatt mindvégig bombázta McGiver, Rangers earl-jének, jogalapító ígéretére alapozott, líbiai, később szaudi ügyvédei által jó pénzért szerkesztett beadványaival. Királyi pátenseiben arra azért soha nem adott magyarázatot, pontosan mit is ért az alatt, hogy királysága kiterjed a szárazföld vadjai, a tenger halai és az afrikai brit birodalom teljes területér egyaránt.