Hol vagytok, ti régi betonfalak?
Porosan szilárd, dísztelen
tömbötök búcsútlan hova lett?
Emelhetetlen súlyotok
lepkeként repült el
az akkori figyelmemmel.
A személytelenül közvetlen,
szürke zugok korszaka hol van?
Most az üres helyeken színes zajok.
A valahai térből mintha
kitaposták volna az időt.
Mint elhasznált matracból,
megposhadt levegő szivárog.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
