Payer Imre: SZEMGOLYÓIMHOZ

Most hozzátok szólok,
végső válaszolókhoz,
kettős szfinxhez.
Mit láttatok, láttattatok,
amíg nem voltam én, és ti már voltatok?
Még a megnevezés előtt
– ti mind láttátok:
zárt sötétet, tág ragyogást.
Mint egykor,
járdaszegély fölötti fényben
gyerek-esőkabátomat –
Évtizedekkel később, felnőtt-időben
többször próbáltam ugyanabból a nézetből,
de nem ezt láttattátok.
Kopár, szétesett, szürke aszfaltot. Sivár cipő-orrot.
De most, ahogy idejöttem, újra itt vagyok,
ugyanúgy fényes a járdaszél.
Egészbe állt. Szinte lebeg.
Még fényesebben izzó. Mintha foszforeszkálna.
Így láttatjátok, újra telten. De járdalátomás. Nem látvány.
Hol van az ünnep? Káprázat. Ősz nedvesen fanyar lehelete –

További bejegyzések