Már látom szürke felhők alatt
a teremtésdarabot, ahol készülődtem.
Itt volt mindig, de csak most látom újra.
Vak fény. Süket kattanás.
Itt vagyok újra. De itt-e az itt?
Pórusosan száraz
állóképek egymásutánja
lett az egykori, nedvdús lendületből.
Amit kezdetnek hittem, az lett a vég.
*
A szélvédőn a sárga köd.
Az egyenletes zúgás köröttem.
Előttem a határolt reflektorfény.
Segíts túlélnem ezt a völgyet!
Ezen túl betonfalak merednek.
A nappal elfoglalja az éjszakát is.
Ellenség, barát egyre megy.
Egyirányt mutat a gépi isten.
Segíts, hogy itt lehessek!
Adj időt, időzést, adj esélyt nekem!