Payer Imre: Kutyás menet

Egymás mellett tapossuk az utat.
Egy vonalban a medencecsontból
óramutatószerűen kalimpáló láb,
a szőrös, hajótatszerűen ringatózó
hátból induló mellső tappancs.
Szagközlő, szóközlő őszi frissben.
Vonulunk a kerítéseken átömlő bokroknál
Kitaszított kert, kitaszított bokor.
Hajléktalan roncsautók. Kitaszított zöld.
Az elválasztott szomszéd, lakottan dús,
a kíméletlenségig részvétlen idill zöldje.
Szimatolás. Lihegés. Szó. Mellettük.
Ahogyan megyünk, egyre megy.
Test és test, mindkettőnek mentén.