Payer Imre: JANICSÁR

Szultánomat én még sose láttam, janicsár
vagyok, peremen: lét-deliráltan, janicsár.
Vak prés, ami van, semmi tanulság, janicsár.
Hörgés az időm, szétköpi múltam, janicsár.
Emlék, amitől izmomat érzem, janicsár,
másé, nem enyém, jeltelen érem, janicsár.
Én megrohadok, ölni, ha nem megy! janicsár.
Nemlétemet én rád lököm, és majd, janicsár,
így surranok át, mint a fehér zaj, janicsár,
a képek alatt, mint a morajlás, janicsár.