Ó, Archilochoszom, egy óvatos vicsor
– Mélylila tinta az éj –
a hóesés, no nézd – Budán.
Vadul puha az egybehuppant hóidő
– Csordul alá, elalél –
Gyerekkorunkra visszahull.
… Pár óra csak. Mint vasbetonban vashuzal
– Égstatikán ragyogás –
a láthatatlan sodronyok
tartják, tagolják délies káprázatod.
– … S alkonyi sár a varázs –
Szárad, összepöndörödik – –