Payer Imre: FEKETE KUTYA

Láttam a fekete kutya tekintetét,
a sötétbarna szempárt.
Részvét sugárzott belőle, tébolyult
marcangolásba bármikor átrobbanó.
Egy anyagtalan fal,
visszadöbbent róla a nézés
– kudarcos kitörés a fénybe.
Éreztem az idegen szagot.
Abban az időben
egyre homályosabban.
Átöleltem a fekete kutyát.
Éreztem, meg akar gyógyítani.
Nagyon erősen szorítottam
a bundás szőrrel borított testet.
Válla, a már-már emberi váll
megroppant, kificamodott.
Görcsös erővel szorítottam.
Mellkasom mellkasával szótlan beszélt.
Elengedtem, éreztem, gyógyulok.
Sérülten, jámboran nézett
vissza rám. Távolodón,
már-már túlról sugárzott
a felnyíló tekintet
az emberi körgyűrűn, falon át.