Payer Imre: AZ EMBER, A BUSZ, A FA

Itt vagyok. A buszon vagyok. Egyedül vagyok.
Fogom a nyirkos mûanyag korlátot. Markolom.
Erõsen kapaszkodom, mert különben…
Itt vagyok a buszon. Kapaszkodom. Ez van.
Ami ezen kívül van, az is így van.
Mondjuk, láttam egy kis ágat.
A napokban ültették.
Mondjuk, 153 év múlva
nagy derekú, lombos tölgy lesz.
Nagy, vastag gyökerekkel. Lehet.
Az ember meg utazik a buszon.
153 év múlva…
A nap felkel és lenyugszik.
A mondat elkezdõdik, befejezõdik.