Payer Imre: ASSZÍR ISTENNŐ

Végignyúlik a díványon. Olvas.
Ajkain által áldozati füst. Marlboro light.
Perverz betűkön elhomályosult
tekintet. Kezével játszik a
pokol barlangjával.
                  Ó, asszír istennő! Látom én
                  tekinteted kislányos arcodban.
                  Évezredek vonulnak
                  abban. Lassú karavánok.
                  Koponyák a perzselő napon.
Én, a kalandor, hedonista különc
poros sarummal oltárára taposok.
Markolok tornyos húsába.
Sörényem a bizonytalan égbe
vetem. Tekintete földre zuhan.
                  Rabszolgát hágok belőled istennő!
                  Homokvihar és óceán dörgése.
                  Élő tornya a kéjnek.
                  Hassal előre, fehér időre
                  ledöntve. Lihegsz.
Remeg a tompor. Reng a zikkarratu.
Kapaszkodom a vállába.
Hideg borzongás lopózik tarkóm felé.
Rengenek a sztélék. Síkos halak
vergődnek izzadó testem alatt.
                  Ó, asszír istennő! Mohó tintahal.
                  Hunyt szemmel vonaglasz.
                  Nyomulok, háglak. Ab ovo ad mala.
                  Majd simítom nedves bőröd. Pihenünk.
                  Csak a párkák dolgoznak.