Payer Imre: AMI NINCS

A titáni betonfalak
fölött a kitágult égbolt,
a márciusi felhők.
Két férfi ingujjban, fölfelé
néznek. Enyhe terpeszállásban.
Szálegyenesek, kissé testesek.
Fölfelé mutatnak. Előre.
Igen, ez az, ami nincs.
Hajlott hátú gombnyomogatás
a tévé távirányítóján.
A levegő valahogy szürke
odakinn az utcán.
Mint hűlő kotyvalékban, fokozatosan
süllyedve forognak körbe-
körbe nappalaim, éjjeleim.