Payer Imre: Abroncs

Emlékszem a jelenre.
Azután emlékszem az emlékezésre.
Nem halt meg senki.
Halottak vagyunk mindannyian.
Hallgatás ideje van a dübörgő műzajban.
A pillanatfelvételek közökbe zuhannak.
Abroncsok határolta résekben
zakatolás, árnykép dohogása.
Pedig kiterített kora nyári rét van.
Együtt rajta minden és mindenki.
Az abroncs is kinyílva.
Rozsdás szélen, satnya fatörzs mellett.

(Megjelent: Alföld 2018/2. szám)

További bejegyzések