Payer Imre: A fehér cápa éneke

Úszom az éjszaka zord vizében
A fehér cápa – én.
Senki se sejti ma még a kilétem.
Mélységből fölfelé
                      Érkezem.

Szelje a hab taraját akárki
Szabadon – vízalatti fény.
Irigy proletár, apparátusmárki.
Megbékíti bennem a kény
                      Ringó tengeren.

Cápagyomorban ódonok, újak.
Itt vagyok! Itt vagyok! Hálón a rés.
Színvak szemeimbe mind belefúlnak.
Rád török! Áttörök! Lehúzlak. És…
                      De most még ússz, édesem –

További bejegyzések