Időben vagyunk, nincs késés – mondta a buszsofőr határozott hangon az első ülésen ülő utas felé fordulva és a műszerfalra szerelt GPS képernyőjén kirajzolódó zöld mezőre mutatott. A megállóba történő túl korai érkezést piros, a késést sárga kontrollcsík jelzi – fűzte hozzá a kiegészítést előző mondatához.
Időfüggő világban élünk, gyorsléptű, könyörtelen óramutatók szabályozzák életünket, állandó feszültséggel töltik meg napjaink ritmusát. Mennyivel egyszerűbb és könnyebb volna élni, ha ki tudnánk lépni a korlátokba kényszerítő idő szőtte pókháló bénító fogságából és a határtalan időtlenség univerzumában olvadnánk eggyé a transzcendens nyugalommal! A busz megállt, az emberek leszálltak és sietős léptekkel indultak a megszokásokká csömörlött útjaikra. A GPS monitorja alvó állapotba kapcsolt, szürkesége beleolvadt a reggeli rohanás egyhangúságába.
Alkonyodik, lassan csúszik le a Nap a távolban nyújtózó fák lombjai mögé, majd végleg eltűnik a horizonton. Megint egy napot magunk mögött hagytunk, sablonszerűen lemorzsoltuk időperceink szemcséit.
Szantál füstölő illata lengi be a házat, s itatja át a falakat. Késő esti csendességemhez készülök, szertartássá vált mindennapos félórányi elvonulásom. Betakarózom a szobában lebegő illat és a benne úszó béke lepedőjével. Isten már itt van, egyszerre érkeztünk csendszigetünkre, leülök mellé, nincs késés, mindkettőnk GPS-én felvillan a zöld mező…
MÁRCIUSI PÁLYÁZAT
március 1, 2025
