láthatatlan spirál
körbevesz,
az idő ledarál
kibelez.
egy van-nincs kiútban
görnyedek,
magamból megtartok,
engedek.
csendemen, hangomon
pihenek,
örömmel, bánattal
fizetek.
van ez így, van ez úgy
vigaszban,
magamból magamat
kihagytam.
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
