Néhány betonláb,
szögesdrótok,
kerítés sarkából
kifordult oszlop,
horpadt vödör,
rozsdás kanna,
egy régen bedőlt
vizes akna,
ácsolt állvány,
sárga homok,
törmelékek,
romok,
kutya ugat
hosszú láncon,
egy ember áll
a tornácon,
kezében sör,
szájában cigi,
füstje napi
gondjait viszi,
köszönök, figyel,
idegen vagyok,
rádió recseg,
ufókról gagyog.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
