(avagy akiknél nem dübörög)
Kenyér már alig,
cirkusz még bőven,
kedvünk, örömünk
is elmenőben.
Vonatunk késik,
vagy el sem indul,
a munkánk, pénzünk
egyre csak ritkul.
A nyár elolvaszt,
lemarja húsunk,
tél, kevés a fa,
két zoknit húzunk.
Kifordított zseb,
foltos a nadrág,
az ünneplőket
másokra szabják.
Várólistákon
várjuk a csodát,
miközben gyűlnek
a dögcédulák.