Belesüppedt a délutánba
vágyaink fülledt,
iszapszagú magánya.
Korlátok közt billeg ide-oda létünk,
összetörte a gyilkos csönd
porcelánreményünk.
Reggel még
kávéízbe mártott szemmel
álmodón néztük az ébredő napot,
de az alkonyban már eszmélve,
józanul hasít belénk
a minden eltűnt, a minden elhagyott.
További bejegyzések
2026. NOVEMBERI PÁLYÁZAT
november 5, 2026
2026. OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 3, 2026
Debreczeny György: félreolvasások 4.
szeptember 30, 2026