A fákon az ősz ül,
sárgult magányban,
lenn avar zizzen
a hűvös éjszakában.
A tó tükrén köd lapul,
bújik észrevétlen,
figyeli a Holdat
vakító fehérben.
Az éj már lassan jár,
mankójára görnyed,
a nyár ezüst tükrei
darabokra törnek.
További bejegyzések
2026. JÚNIUSI PÁLYÁZAT
június 2, 2026
Ádám Tamás újságíróra, szerkesztőre, költőre emlékezünk
május 14, 2026
Az elnémult múlt és a kimondott szó ereje
május 4, 2026