Paudits Zoltán: MÁR CSAK

Meztelen lelkünk
már összeért,
tiszta szavak
mosták fényesre
ablakaikat,
könnyeink, mint
tavaszi eső cseppjei,
úgy folynak szét
arcunk ráncaiban,
már csak egy
első és utolsó
ölelésre várunk.