Paudits Zoltán: MAGAMBA ZÁROM A MINDENSÉGET

Néha már csak hangtalan
hangokkal üzenek,
a csend mondja el
örömöm, bánatom,
szavaim a felhők foszló
bársonyára lelkem
tükörkezével naponta
újra meg újra rárakom.
Néha már nem akarok
semmit és senkit,
csak emlékeket őrzök
elbújva egymagam,
magamba zárom
a mindenséget,
s leszek sarki fény,
névtelen, arctalan.