Paudits Zoltán: HAJNALI HÁZTETŐK

Hajnali háztetők fáradt füstje mögül
álmosan kel fel a nap.
Fagyott csend tapad a kopott házak
piszkos ablakára.
A dermedt ég alatt lapul a múló időnek
eltorzult gyermeke.
A szürke úton fakó lábnyomok
alszanak csendben.
Mintha meghalt volna minden
az ébredő reggelben.