Paudits Zoltán: GONDOLATOK

Fázós november néz be unottan ablakomon. Hideg szürkeség. A házak némák, szemükben fáradt közöny, csendes semmittevés. Lusta földgolyó, édesen hamis nihilszószba mártva. A redőnyök, mint ráncos szemhéjak, félig lehunyva takarják párás ablakszemeiket. Üres tekintetek, nem tudok olvasni bennük. A szemközti ház kapuján mozdul a kilincs, számát nem jegyzem hányadszor. Exupéry alakja jut eszembe, ki a csillagokat számlálta szüntelen. Nem, nekem erre nincs időm, én csak figyelek. Öreg néni botorkál az úttesten. Úgy topog, mint egy kisgyerek. Mégsem, a gyermek előre tapossa éveit, az idős asszony már évein csoszog. Kezdet és vég, alfa és omega. Autók kapaszkodnak egymásba, elzárják a túloldalon fekvő házakhoz vezető keskeny utat. Nem baj, köztük még tisztán látom az idős hölgy arcát. Ha figyelünk, megtanulunk látni a sűrűben is. Sokszor értelmetlennek tűnő mondatok közt rejlenek az alapigazságok. Phanta Rhei, ahogy Hérakleitosz mondja, minden folyik. Valóban, az autók is folynak, mint a folyók, de mégsem minden, az asszony marad, ugyanaz, aki volt, csak az ideje folyt el, összegyűrve rajta bőrét. Az idő kimosta belőle életét. A test elfolyik, a lélek örökké él. Az idő csak a testet darálja, a lelket bebalzsamozza. Esteledik. Az ablaküvegen át is érzem a novemberi hideg szorítását. Az óra tompa kattogása láthatatlan pontként úszik a szobában. Tessék, megint az idő. Az óra csak eszköz, mely részekre tagolja napjainkat, azonban semmi köze a lényegi, a transzcendens időhöz. A testünk is csak a fizikai időt érzékeli, az örökkévalóság idejét csak a megtisztult szellem foghatja föl. Az utcán időközben villogva kigyúltak a sárga fények a kátránycsíkos villanyoszlopok tetején. Enyhe szél kezd játszani a földre hullt levelek hátán, elvétve egy-egy esőcsepp csillogtatja meg üvegtestét az útra terpeszkedő fény sugarában.
A szomszéd ház ablakán át egy éjjeli lámpa halvány fénye lobban fel, majd halk morajjal szalad le sínjeibe kapaszkodva a redőny, magával rántva az elmúlt nap tovaszállt perceit, gondolatait.